Kedves olvasóm!
Kávés Laci vagyok és üdvözöllek a blogomon!
Szeretnék először bemutatkozni és magamról írni pár bejegyzést, hogy világossá váljon
Miért is fogadj el engem hiteles személynek kávé témában?
Mivel vendéglátós családban nőttem fel nekem teljesen egyértelmű volt, hogy a vendéglátó szakközép (Rózsa utca) és a Vendéglátó Ipari Főiskola Post Sec képzése után vendéglátós leszek. (8 évesen volt először fehér ing, csokornyakkendő kombó rajtam egy tálcával a kezemben…:)
Sajnos hamar arra döntésre kellett jutnom, hogy a Vendéglátást (igen, direkt nagy betűvel) inkább kiszolgálni szeretném valamiféle beszállítóként, nem pedig a vendéget lesni az ajtóban, hogy mivel tudnám becsalni az üzletbe.
2000. február 14-én kezdődött a szakmai karrierem egy magyarországi kávés cégnél szervizes pozícióban. Rengetegszer mondtam már másoknak azt a mondatot, amit én akkor az első munkanapomon kaptam a cég tulajdonosától:
Nem atomerőművek ezek, hamar meg fogod tanulni!
Úgy is lett. Mivel a műszaki érzékem viszonylag jó, pár hónap múlva önállóan tudtam javítani a kávéfőző gépeket. Akkori (és édesanyámat leszámítva eddigi életem egyetlen) főnököm hamar felismerte, hogy többre vagyok képes, ezért gyorsan területi képviselő (is) lettem. Pár hónap múlva már nem csak Budapest, de egy országos hálózat ügyfeleinek kiszolgálása volt a cél, szépen fejlődtünk. Voltam én ebben a rendszerben párhuzamosan szervizes, képviselő, értékesítő, szervizfőnök és képviselők betanítója egyszerre. Nagyon élveztem, jó csapatban tudtunk együtt dolgozni.
Történt aztán, hogy a prémium szegmenset megcélozva sikerült egy igen jóra sikeredett keveréket összeállítania az akkori minőség ellenőr kollégának. Tényleg finom volt és könnyű volt értékesíteni, jó volt vele dolgozni. Itt jön a DE.
Sajnos az akkori vezérigazgató nem osztotta a véleményemet (többször beszéltünk erről négy szem közt), hogy a jól sikerült recept összetevőit igenis folyamatosan tartani KELL! A hozzáállás az volt, hogy neki nem az a feladata vezérigazgatóként, hogy az egyenletes jó minőséggel magas presztízst tudjunk a piacon szerezni a kávénknak, hanem hogy minél több közvetlen profitot termeljen a tulajdonosnak. Nem sikerült megértetnem vele, hogy ingadozó minőség és íz mellett nincs keresnivalója egy kávénak a HORECA szegmensben.
Mivel ekkorra már teljesen szerelmese lettem a kávénak és a kávézásnak ezért ezzel a hozzáállással nem tudtam sehogyan sem egyezni.
Itt érlelődött meg a gondolat, hogy ezt csak úgy és csak akkor tudom megcsinálni, ha saját vállalkozás keretein belül fogok a kávéval dolgozni, ahol senki nem mondja meg mit és hogyan csináljak, ahol nem rontják el gazdasági érdekek azt a terméket, ami ekkorra már valódi szerelemmé cseperedett.
2003-ban alapítottuk első kávés cégünket az akkori társammal és elkezdtük bérbe adni az első gépeinket. Hamar bebizonyosodott, hogy saját márkára van szükségünk, hiszen a piacon kapható kávék árát bárki össze tudta hasonlítani a mi árainkkal és folyamatos küzdelem volt, hogy miért drágább nálunk, mint a nagykereskedő cégeknél. Nehéz volt emberekkel megértetni azt, hogy egy komplex szolgáltatást kap kávéfőzővel, tasakos cukorral, csészével és kiszolgálással az ő üzletében helyben. Kellett a saját márka, ami máshol nem kapható, csak közvetve összehasonlítható bármi mással és a mi a legfontosabb: a mi sajátunk! A következő pár év arról szólt, hogy körbejártuk az általunk akkor ismert szinte minden kávé pörkölő céget az országban és mindenhol megpróbáltuk legyártatni a saját, féltve őrzött receptjeinket. Zsákutca volt.
Volt ahol 3 hónap után, volt ahol már a második szállításnál kiderült, hogy ezeknek a cégeknek a hozzáállása pontosan olyan, mint az egykori vezérigazgatónké volt.
Mindegy mi van a zacskóban, úgysem tudják…
Már rég nem voltam alkalmazott amikor megnyitottuk a saját pörkölő üzemünket Budakalászon. Nagyon szépen fejlődött a cég, de jött a válság. Sok mindent újra kellett gondolni, hogy hogyan tovább. Lényeg a lényeg, hogy 2010-ben külön utakon folytattuk a társammal. Mai napig a kávé üzletben van, nem szeretném kifejteni, hogy miben nem egyezett a véleményünk. Azt gondolom mindkettőnknek megvan a saját verziója a történtekre.
Végre valóban szabadon, a párommal ketten csináltunk egy új céget és szó szerint újra építettük az egészet a nulláról. Kettő kapaszkodónk maradt: a meglévő partnerek és a pörkölő mesterünk, Tamás. Nélkülük nem ment volna az újra kezdés…
Egy hajnali közúti baleset ébresztett rá arra, hogy nekem is vannak fizikai és pszichés határaim,
nem lehet mindent egyedül csinálni.
Felvettük az első olyan alkalmazottunkat, akinek a saját feladataimat kellett átadnom. Mit mondjak? Piszok nehéz volt. Féltem, nem ront-e el mindent, amit addig felépítettünk? Levente viszont nagyon ügyesnek és szorgalmasnak bizonyult, hamar belejött mindenbe. A minden itt tényleg mindent jelent (kávéfőzők javítása, logisztika, partnerkezelés, panaszkezelés stb.). Ma is nálunk dolgozik, büszke vagyok rá, ahogy csinálja.
Az évek során szépen nőtt a cégünk és én egyre mélyebbre ástam magam a kávé témában. A 2005-ös EU csatlakozásunk után, amikor a kávé kikerült a zárjegyes termékek köréből ki kellett vonulni a karos vendéglátó ipari gépek piacáról a benyomuló nemzetközi konkurencia mindent elsőpró promóciója miatt. (Ők is megbánták már 100-szor, hogy egy ismeretlen piacra akkora teljesen felesleges befektetést eszközöltek) 2013-ban már készen álltunk rá, hogy új emberekkel, új stratégiával visszatérjünk a piacnak erre a szegmensére és fejleszteni kezdtük a karos gépek bérbe adását. Mára ez is egy jól működő része a cégünknek. Fejlődik a szerviz, az irodai gépek bérbe adása és a kiskereskedelmi boltok kiszolgálása is.
