Úgy tűnik, a kávé nem csak, hogy élénkít, de egyben megihlet és inspirál. Ennek bizonyítékául szolgál, hogy a különböző művészek, festők, zeneszerzők és irodalmárok között is szép számmal akadtak olyanok, akik (szó szerint) ódákat zengtek erről a nemes italról. Készíts be egy csészével kedvenc fekete nedűdből, és helyezd magad kényelembe! A mai téma igazán habkönnyűnek ígérkezik: művészetek és a kávé.
Zene füleimnek!
Ha meghallom Johann Sebastian Bach Kávékantátáját, rögtön megdobban a szívem. Az 1732 és 1735 között íródott zenemű valójában egyfajta társadalomkritika, humoros és kivételesen derűs köntösbe csomagolva. A szatirikus szöveg már korábban létezett: Christian Friedrich Henrici, ismertebb nevén Picander német írónak köszönhető. Egy kis háttérsztori: a kávé a történelem során több alkalommal is tiltott italnak számított, és később is megosztotta az embereket. Egyesek ellenezték, míg mások éltek-haltak a csodálatos, élénkítő nedűért. Fogyasztását a hesseni őrgróf még a 18. század közepén is pénzbírsággal büntette.
Az irodalmárok kedvenc helye
Nem véletlen, hogy Kosztolányi kávévárosnak nevezte Budapestet. A kulturális élet krémje, színészek, festők, írók és költők találkoztak itt, hogy egy-egy csésze kávé mellett elmélkedjenek, inspirálódjanak és megosszák egymással magvas gondolataikat.
„Tiszteld, pesti ember, a kávéházat, vénebb és tiszteletteljesebb az, mint te magad.”
/Kosztolányi Dezső:Budapest, a kávéváros (1912)/
Nem csak a Pilvax létezett! Az impozáns New York Kávéházban például még jegyzettömböt és itatóst is felszolgáltak az irodalmi asztaltársaságoknak. „A Világ Legszebb Kávéháza” (merthogy, ezt a címet több ízben is elnyerte) hamar a legnagyobb írók, költők törzshelyévé vált: Kosztolányi mellett Ady Endre, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond is gyakran alkotott itt.
Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban
„A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,
nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát…”
Kávé a festészetben
Van Gogh 1888-as alkotása egy Arlesben található, bájos kis francia kávézó kivilágított teraszát ábrázolja. A 19. századi realista festőművész, Ludwig Passini képzeletét szintén megragadta ez a semmihez sem fogható atmoszféra. „A római Caffee Greco” című festménye kiválóan visszaadja a korabeli kávéházak hangulatát. Vannak azonban olyanok, akik teljesen újraértelmezték a kávé és a művészetek kapcsolatát. A kávéfestészet szerelmesei mesterműveikhez alapanyagként egy az egyben a kávét (és a kávézaccot) használják fel. Kedvenc italukból igazán különleges alkotások születnek.
